A lengéscsillapítókkal kapcsolatban örök kérdés: mi a különbség a gázos és az olajos fajta között? Ha egyszerűen akarnák letudni a kérdést, akkor azt kellene mondani, hogy lényegében semmi. Ám a helyzet azért koránt sem ilyen egyszerű és egyértelmű. Valamiért a köztudatban az terjedt el, hogy az olajos lengéscsillapítónál sokkal jobb a gázos megoldás. A kereskedelembe mindkét fajtára van példa, és egyikre sem lehet igazán kijelenteni, hogy jobb, mint a másik. Ugyanakkor mégis csak van különbség, a kérdés, hogy miben?
A konkrét válasz a lengéscsillapító fajtákban keresendő, tudniillik, míg olajos lengéscsillapítóból csak egyféle van, addig gázos kivitelben kettőt is találunk: kisnyomásos kétcsöves gázost és a nagynyomásos egycsöves gázost. Az autók 90-95 %-ában olajos és a kétcsöves gázos lengéscsillapítót fogunk találni, vagyis a kettő között igazából nincs nagy különbség. Az eltérés a maradék 5-10 %-ban, vagyis az egycsöves gázos fajtákban találunk, na, ezek már valóban mutatnak eltérést a másik kettőhöz képest.
Hogy össze tudjuk hasonlítani a lengéscsillapítókat, és meg tudjuk állapítani, mivel tud többet az egyik vagy a másik. Az olajos lengéscsillapító részei: a keménykrómmal ellátott szár vagy tengely, a tömítő gyűrű vagy szimmering, alatta egy csúszó csapággyal, a tágulás –és olajtér, a lengéscsillapító rugótányéros háza, több gyűrű, a házra hegesztett felfogató elem, és a fenék vagy lábszelep. Ezek együtt alkotják az olajos lengéscsillapítót, a működésük pedig a következőképpen történik.
Amikor a lengéscsillapító szár lefelé mozdul, a 8-as dugattyú szelepein olaj áramlik át, míg a fenékszelep zárva marad. Ilyenkor a szárat könnyen be lehet nyomni. Az olaj cirkulálásához a fenékszelepnek ki kell nyílnia, ami a szár kifelé mozdulásával történik meg. Ha ilyenkor akarnánk kihúzni a szárat, hát nem lenne könnyű dolgunk. A lengéscsillapító karakterisztikáját lényegében a spirálrugó keménysége, valamint a lengéscsillapító húzó és nyomóerejének összehangolása adja.
A gázos lengéscsillapító hasonló működési elvvel bír, mint az olajos. A különbség mindössze annyi, hogy mivel az olaj képes felhígulni vagy megritkulni, az alacsony nyomású gáz ezt akadályozza meg, mivel folyamatos nyomást gyakorol rá. Persze nem arról van szó, hogy az olajos lengéscsillapító fel fog puhulni, míg a gázos nem. Az olaj előbb-utóbb mindenképp elöregszik, felvizesedik, akármelyik típusról is van szó. Ilyenkor cserére vagy felújításra szorul. Mivel az olaj mindegyik lengéscsillapítóban jelen van, hogy mikor fog elöregedni, nem a gáz meglétén múlik.
Mivel lényegében az gázos lengéscsillapító az olajos verzió „felújított” vagy továbbfejlesztett változata, olajos fajtából egyáltalán nem nehéz gázosat csinálni. Az új autókba leginkább már gázos lengéscsillapítót szerelnek be, olajos lengéscsillapítót manapság már az öregebb évjáratú kocsikba lehet kapni. A két lengéscsillapító típus közötti árkülönbség is minimális, így ez sem egy komoly döntő szempont az egyik vagy a másik javára.
